Szóval….még ki sem heverve a Prágai marcsi okozta megrázkódtatást, már Brive felé robogtam három jóarcú sráccal, Tamással, Ervinnel és Ákossal. Hogy ez megtörténhessen sokat segített Draku, akinek ezúton is köszönöm, hogy nála megigazíthattam a toalettemet:-)….Persze (így négyszemközt bevallom) ezért hoztam neki sört Prágából….de hát ami jár….az jár!
Vegyünk csak sorba a csapatot, vagyis a lakótársaimat:
Molnár Tamás: Hozta a szokásos formáját, nyomta a dumát….de csak mentek a kilik, és Ő hősiesen végig vezetett. Egyszer-kétszer jött Álom Manó is, de Tamás jól lepofozta, aztán mentünk tovább…..
Ervin: Kedves srác, most fog nősülni, ezúton is Sok Boldogságot Kívánok nekik! Ment a viccelődés, bár párszor Ő is bealudt, billegette előre a fejét, és az a régi bólogatós kutya jutott eszembe, ami annak idején a meggyszínű ezeröcsink hátsó ablakában kuporgott:-)) Sajnálattal néztem, hogy térdei teljesen elérik a kesztyűtartót, gondoltam, hogy nem utazik kényelmesen.
Ákos: Vicces volt…..Ákos mint egy bébi, csak evett és aludt egész úton, néha összegombolyodott mint egy kismacska és szerintem annyi kaját hozott amennyi egy egész focicsapatnak elég lett volna….persze el is pusztította az egészet.
Nem tévedtünk el, és nem is kerültünk nagyot, kivéve a Strasbourgi kitérőt, amihez Tamás ragaszkodott annyira, Én pedig nem értettem miért.
Egy-két benzinkút, egy két aggódó SMS Csontitól és már ott is voltunk Brive-ben! Hálás voltam a Prágai „lassú” futásért magamnak, mert teljesen izomlázmentesen tudtam végig ülni ezt az 1800 kilométeres utat.
A részleteket a fogadtatásról, az étkezésekről, a vendéglátásról már olvastátok. Csonti csak azt felejtette el megemlíteni, hogy már első este kizártam magunkat a szobából. Majdnem sikerült a teraszon éjszakázni szakadó esőben:-O…
Szerda: evés…kaja….evés….kaja….híztam is pár kilót…..nem baj, ezt is Szilvi számlájára írtam, remélem, tudja, hogy 30 felett már milyen nehéz ledolgozni……bár ha ránézek….honnan is tudná…mindegy sokba fog neki ez kerülni:-)
A megnyitón, amikor kiderült, hogy nem lehet használni pulzusmérőt, láttam Szilvi arcán a kétségbeesést, de azt mondta nyugodt…..engem viszont bosszantott! Utólag visszanézve a felvonulós képeket, olyan arcunk van mindegyiken, mintha citromba haraptunk volna...
Ismerve Sziszót, megnyugodva figyeltem, hogy a vacsora, majd a verseny előtti reggeli is szuperül lement, sőt rendesen óriási étvággyal rendelkezett barátném, ami rá egyáltalán nem volt jellemző (így verseny előtt….mert egyébként óriási pusztításokat tud ám végezni:-))
Figyeltem a többieket: Edit izgult rendesen, de nagyon tudtam, hogy szépen végig fog menni, mert ebben az évben is nagyon sok kilit tett a lábaiba, és nagyon szerette volna ezt a versenyt. Pecsenyéről tudtam, hogy szuper eredményt fog elérni, kirobbanó formában van, és örültem, hogy végre találkozhattunk! Mónikáról és Zoliról már sokat hallottam, és mindketten hozták a formájukat, ki-ki a maga erősségében…..na jó….Zolit sajnáltam, hogy nem futhat! Évi, Pisti, Sanyi, Józsi és a Zahorán család is nagyon kedvesek voltak. Ákos külön sztori, ő egy kitűnő egyéniség, nem véletlen a sok szuper eredmény!
A verseny reggelén jókedvűen ébredtünk, jól bereggeliztünk, majd irány a verseny…Észre sem vettem, csak utólag, Én is úgy bereggeliztem, mintha versenyre mennék…Kicsit irigykedtem, hogy ebben a szép mezben futhatnak a srácok, képviselhetik az országot!
Na jó…azt hiszem kicsit elvicceltem a dolgot, de aztán most jöjjön a valóság:
Hogy milyen hosszú a pálya???? Reggel derült ki, hogy 1254 m…..kiskavicsos, már akkor láttam előre ,hogy lesz ebből cipőlevét, nem is egy:-( Kipakoltuk a frissítéshez szükséges cuccokat, aztán go….rajt!
Szilvi gyönyörűen futott, bár idegesített ez a pulzusmérős dolog…kicsit gyorsnak is találtam a tempót, és oda-oda kérdezgettem , hogy jó-e a tempó. Láttam, hogy mosolyogva fut, sokszor intett is hogy minden okés….
A frissítéssel minden rendben volt. Szilvi tényleg mindig megitta-megette, amit adtam neki, és nagyon össze voltunk hangolva: amikor barackot szeretett volna pont az volt a kezemben, amikor sóra vágyott, épp akkor volt itt az ideje a só tablettának…próbáltam váltogatni az italokat is, de nekem túl monotonnak tűnt a 3 féle innivaló, amiből kettő nem túl jó ízű izo volt, és az undor kapott el amikor arra gondoltam ezt reggelig kell adagolnom….
Ervin kezdett kiállogatni, hányingerrel küszködött, néha masszíroztatta magát, de a végére nagyon szép eredményt dolgozott össze. A lányok folyamatosan és szépen futottak, Ákosnak viszont volt egy holtpontja, ami szerintem inkább fejben történt nála…de aztán szépen összeszedte magát és végig gyönyörűen ment. Pecsenyét nagyon sajnáltam a sérülése miatt, és mivel előző héten nekem is sikerült Csonthártya Gyuszival leküzdeni egy maratont, teljesen átéreztem a helyzetet. Ő nagyon sok kilométert teljesített volna most, ha nem sérül le…
Igazából Szilvivel 12 órán keresztül úgymond semmi dolgom nem volt. Megette-megitta, amit adtam neki, egy –két kavicssűrítés, mérlegelés, aztán uzsgyi….Mivel előtte Olipapával megbeszéltük, ha jó helyen fog állni Szilvi a mezőnyben, akkor sem fogom megmondani neki..betartottam, főleg így, hogy kicsit gyorsabban kezdett. Nagyon büszke voltam, amikor láttam jobb időt futott mint a legjobb 12 órás versenyén, bár nem tudtam, hogy ez most előny-e???
Aztán eljött a második félidő… Azt hiszem, talán fél órával a 12 óra eltelte után Szilvi kezdte felfogni, hogy ez nem egy 12 órás verseny, még hátravan ugyanennyi:-(. Azt hiszem, amikor ezt felfogta, nagyon megijedt…. mikor odaért hozzám újra kő volt a cipőben, és tudtam, hogy nincs is semmilyen kő, de azért levettük a cipőt és közben csak mondta-mondta, hogy még mindig van ennyi….és hogy nem tudja megcsinálni. Tudtam, hogy most fejben nincs teljesen jól, és Gyurival egyből meg is beszéltük skype-n, hogy megy ez neki, csak most kicsit elcsüggedt! Amikor közöltem vele, a csapat jó helyen lehet még…..újra elkezdett küzdeni és több kilométert futott még.
Aztán jött az éjszaka nagy része….én nem tudom mit élt át, a fájdalmakat, a hideget….a tehetetlenséget, csak láttam….és a szívem szakadt meg. Pár kört sétált, közben vacogott, az összes ruhát, amit találtam ráadtam, és közben olyan vízhólyagot találtunk, ami nem is volt…..de legalább kicsit megnyugodott!!! És azt hiszem fejben itt érkezett el a 2. felvonás….amikor ráébredt, hogy nem lesz meg a cél….a bűvös 200-as: most mi lesz? Most mindenki csalódott lesz???? Azt hiszem az elvárások, azok gyengítették le, hogy teljesítse, amit elvárnak tőle. Pedig Olivér mondta előtte, ne várjon el magától nagy eredményt csak a teljesítés a lényeg. Azt hiszem otthon többeknek is meg szeretett volna felelni, azzal, hogy a legjobbat nyújtja, a legtöbb kilit….
A hőmérséklet nagyon lehűlt, így jónak láttam melegíteni az IZO-t, majd főztem levest, mézes teát, úgy gondoltam a meleg ital majd helyrehozza kicsit. Boldog voltam, hogy kéri az ételt és áldottam az eget, hogy a gyomrával nem volt különösebb gond. A hasmenés közben elérte a csapat nagy részét is.
Kiscica jött, miközben kentem a lábát simogatta a fejem, majd jött a mézes teáért és levesért járó arcsimogatás is. Miközben gyalogolt, cicka szemeivel bánatosan nézett, én meg azt hittem a szívem szakad meg!
Aztán normolyt – hányás - fekvés- infarktus (nekem)-majd megint futás, gyaloglás-hányás –fekvés. Amikor meglett a 180 kili, Szilvi azt mondta vége….pedig szerintem volt még benne erő, csak már fejben elhatározta, hogy ennyi….akkor ennyi. Fekvés-majd öklendezés -B vitamin-konzultáció Gyurival.
Tudtam, az utolsó körre muszáj lesz visszaállnia, nem szerettem volna, hogy a 24 órás VB-t nélküle fújják, le, úgy hogy nincs a pályán. Így először csal leültettem egy székre a pálya szélén, ahol Mónikáék már az utolsó köröket szelték, aztán rávettem, hogy induljunk el, csak a chip szőnyegig, és hogy Ő fusson belül Én meg kívül futok vele, és ott leszek, ne aggódjon. Próbáltam vele futni, figyelni, hogy minden okés-e, de csak mosolygott, mintha misem történt volna, Én meg csak futottam mellette, teljesen feleslegesen (majd ezt is írom a számlára:-))) Aztán jött Móni, és Szilvi csatlakozott hozzá, engem elfeledve…de most nem bántam, örültem, hogy megy ez rendesen.
És vége….és láttam az arcukon a boldogságot, hogy megcsinálták, és megmutatták…de kicsit meg is rettentem, nem hiszem, hogy ezek után valaha engem rá lehetne venni 24 órás versenyre…A szenvedés, a fájdalom ami a futók arcára volt írva. Amikor Évit rázta a hideg, úgy hogy az egész teste rázkódott….a hideg, hogy minden tiszta pára volt, júúúúúúúúj, még visszagondolni is nehéz..
Szerintem nem tudom visszaadni úgy, ahogy tényleg történt, és azt, amit tényleg láttam. Óriási teljesítmény, nagy szereplés….Gyuri! Légy erős Görögországban!
Cserpák Józsi,az idősebbik Zahoránunk és Ákos nagyon ügyes volt. Mindhárman emberfelettit teljesítettek! A lányokra meg nem találok szavakat..Edit végig mosolyogva, ölelgetve, kutyát simogatva futott, Mónika szép egyenletesen, Évi pedig határozottan, és tudatosan futott!!! Az időjárás eléggé megviselte őket, de bírták keményen. Sanyi szépen, egyenletesen halad, és annak ellenére, hogy sérüléssel küszködött, szépen végig csinálta. Ervin előtt le a kalappal, hogy ennyi kilit összehozott. Szóval mindenki tökéletesen teljesített. Ja! Ha pecsenye futhatott volna, nagyot néztetek volna, hogy mit hoz össze. Pecsenye! Legközelebb revans:-)
És vége….és láttam az arcukon a boldogságot, hogy megcsinálták, és megmutatták…de kicsit meg is rettentem, nem hiszem, hogy ezek után valaha engem rá lehetne venni 24 órás versenyre…A szenvedés, a fájdalom ami a futók arcára volt írva. Amikor Évit rázta a hideg, úgy hogy az egész teste rázkódott….a hideg, hogy minden tiszta pára volt, júúúúúúúúj, még visszagondolni is nehéz..
Szerintem nem tudom visszaadni úgy, ahogy tényleg történt, és azt, amit tényleg láttam. Óriási teljesítmény, nagy szereplés….Gyuri! Légy erős Görögországban!
Cserpák Józsi,az idősebbik Zahoránunk és Ákos nagyon ügyes volt. Mindhárman emberfelettit teljesítettek! A lányokra meg nem találok szavakat..Edit végig mosolyogva, ölelgetve, kutyát simogatva futott, Mónika szép egyenletesen, Évi pedig határozottan, és tudatosan futott!!! Az időjárás eléggé megviselte őket, de bírták keményen. Sanyi szépen, egyenletesen halad, és annak ellenére, hogy sérüléssel küszködött, szépen végig csinálta. Ervin előtt le a kalappal, hogy ennyi kilit összehozott. Szóval mindenki tökéletesen teljesített. Ja! Ha pecsenye futhatott volna, nagyot néztetek volna, hogy mit hoz össze. Pecsenye! Legközelebb revans:-)
Hazafelé a felállás ugyanaz…Tamás, Ervin, Ákos és Roy, az újdonsült „csokis” barátunk. Lenne sztorim, de azt inkább majd máskor….
Közben és itthon is láttuk és olvastuk a szurkolást, és köszönjük, mert nagy erőt adott. Kicsit túlzásnak érzem, hogy felnagyított szereppel „játszottam” végig Szilvi csatáját….igazából, Én csak egy mellékszereplő voltam, a csatát Ő vívta meg. Senki nem tartozik köszönettel, és a dicsőség is egyedül az Ővé….. Gyuri! A virágot azért nem kapod vissza:-)))
Tudom, hogy Szilvi meg fogja csinálni a Spartathlont……és Én majd itthon kapok infarktust………………………..és büszke vagyok rá, és az egész magyar csapatra!!!!!
Közben és itthon is láttuk és olvastuk a szurkolást, és köszönjük, mert nagy erőt adott. Kicsit túlzásnak érzem, hogy felnagyított szereppel „játszottam” végig Szilvi csatáját….igazából, Én csak egy mellékszereplő voltam, a csatát Ő vívta meg. Senki nem tartozik köszönettel, és a dicsőség is egyedül az Ővé….. Gyuri! A virágot azért nem kapod vissza:-)))
Tudom, hogy Szilvi meg fogja csinálni a Spartathlont……és Én majd itthon kapok infarktust………………………..és büszke vagyok rá, és az egész magyar csapatra!!!!!
