A
tavalyi téltől az idei sem különbözött…meló…görgő…néha uszi, sok
lazulás…..edzés nuku! A sérülésem miatt kedv, a pesti élet miatt pénz nem
volt…..viszont a „közös” nyirmogást, kis önsajnálattal vegyítve előszeretettel
folytattuk Krisztával…
Biztos ami biztos, Geocode Hajniék jóvoltából azért a télen beújítottam a HOKA gyűjteményembe, háthamégishágokegyszer alapon….Tarmac Bátyó ugyan nem feküdt annyira mint Bondika, de a sérülésem miatt jobbnak láttam ebben hágni…
Jött a tavasz, s bár a lábam fájogatott, azért Petivel gyűrtük a dombokat, igaz csak próbáltam felvenni vele a tempót….Szerettem volna elmenni a Mátrabércre, de a Barátnémat még Sanremo előtt láttam, így inkább úgy döntöttem azon a hétvégén haza utazom…..Emlékeztem, hogy az Istria Trail is ilyenkor van, és Kanizsától csak egy köpés, így tényleg az otthoni bundáskenyér mellett döntöttem…
Biztos ami biztos, Geocode Hajniék jóvoltából azért a télen beújítottam a HOKA gyűjteményembe, háthamégishágokegyszer alapon….Tarmac Bátyó ugyan nem feküdt annyira mint Bondika, de a sérülésem miatt jobbnak láttam ebben hágni…
Jött a tavasz, s bár a lábam fájogatott, azért Petivel gyűrtük a dombokat, igaz csak próbáltam felvenni vele a tempót….Szerettem volna elmenni a Mátrabércre, de a Barátnémat még Sanremo előtt láttam, így inkább úgy döntöttem azon a hétvégén haza utazom…..Emlékeztem, hogy az Istria Trail is ilyenkor van, és Kanizsától csak egy köpés, így tényleg az otthoni bundáskenyér mellett döntöttem…
Régi kedves Kollégám kísért Buzetbe, majd segített egész Umagig…
Buzet érdekes város, kb 5 perc alatt elvesztem, nem beszélve a kalandos utunkról, ami oda vezetett……a rajt az Óvárosban volt, egy nagy domb tetején déli 12 órakor! Tudtam, hogy kb. 140 ember nevezett, és csodálkozva nézegettem mennyire profi felszerelésekkel, ruházatokban érkeznek…megfogott a hangulat, és eszembe jutott Cserkóm és Cöge, amikor a Cortina rajtjában körülnézve elsütöttem, hogy Én vagyok egyedül Tecsós gatyában….most is nyugtáztam, hogy elég alulöltözöttnek tűnök, körülnézve a Brooks és Salomon lépők között büszkeséggel illegettem magam Tarmac Bácsiban…fura volt, hogy Én voltam egyedül HOKAban, és arra gondoltam, bárcsak megmutathatnám nekik, hogy a lépőm mit tud, de körbenézve megejtettem Janinak a szokásos optimista mondatom: „mi a f@..t keresek Én itt”???
Tervem az volt, hogy nem lesz
tervem….szépen élvezkedve…..para a seggben, hogy beérek-e világosban, ami
Szilvivel történt számításaink szerint : NEM lesz meg….Vhol 8-9 óra körül
szerettem volna Umagba érni, és előre sajnáltam, hogy lecsúszok a Naplemente
színjátékról.
No…a rajt a szokásos felemelő érzés, libabőr, könnyes szem fíííling….csapatás a
lejtőn, majd első emelkedő tövében az előttem futók egy része megtorpant,
miközben valaki angolul közölte…most vissza kell venni…nehéz lesz!
Emlékeztem a
szinttérképre…35 kiliig a nagyrész szint lemegy…ergo, addig kilehelem a
lelkem…no de buli van, meg kicsi eső, no meg a pulzus is az egekben….a dombokon
nem álltam meg, de nem is futottam..kiböktem egy előttem 30 méterre menetelő
olasz csajszit. Ritmusosan tette a lábait egymás elé, szinte élvezet volt nézni,
ahogy erőlködés nélkül tolja. Az emelkedős részek erősen sziklás, a lejtők
dzsindzsás, patakon átugrálós, belecsúszós, sáros, féloldalasanfutós
volt….
Megfordult a fejemben, hogy Bondikát kellett volna hoznom, mert sajnáltam
a Tarmacot, de Bondusban sok a kili, és már éreztem benne a sérülésem is. A
dzsindzsáról eszembe jutott a KÉK, meg a Cserhát, mintha ott lennék, és az
ellenőrző pont is olyan távolinak tűnt, csak Janika volt az állandó örök
frissítő angyal ;-) 22 kilinél egy dombtetőn álló várban volt az ellenőrző
pont. Jani megitatott, és tovább hajtott! Élveztem…nem kellett tepernem, vagy
gyorsan futnom…A szőlő között gyermekkorom jutott eszembe az erős kén illatról...
Sokat gondoltam a Barátnémra..olyan erős! Az utóbbi pár év
változásai új embereket hoztak az Életembe, és hálás vagyok az Istennek, hogy
ilyen jó emberek erősítenek…Szilvi volt, és maradt is, bár kicsit sok neki már
az állandó hisztim..Szívemnek kedves dolgokra gondolva észrevétlenül is egyre
gyorsabban csapattam…eszembe jutott Csaba a KEDVENC, a triatlonos példaképem, emberségből,
lélekerősítésből jeles; - a KEDVES aki
erősített a szeretettel, öleléssel; - az
örökvidám Tomacskám, aki holnap bizonyít majd,
- Gábor, aki tudom, hogy velem van és szurkol…és Szabi az örök
kelekótyám….Miközben erre pörögtem rá, elértük a 4. hegyet….kicsit elment a
kedvem és szerettem volna leülni, de megláttam az ütemesen lépkedő olasz Csajszi
hátát…mivel eléggé megviseltnek tűnt, így dobtam egy jobbos indexet…nem
számítottam, de az emelkedő eléggé kivett…untam és nem akartam kínlódni,
belassultam, és a Csajszi lassan újra megelőzött…
Aztán a dombtetőn Tarmac megunta a lötyit és irányt mutatva tépett velem a 3.
pont felé…a High5 sátorhoz érve közölték, hogy 3. vagyok…azt hiszem először nem
is fogtam fel, majd intettem a rendezőnek, hogy messze még a vég….nem is
vacakoltam sokat, zabszem a seggbe majd betüzeltem Tarmac Bratyót, f@sva a 4.
helyezettől….érdekes, hogy az 1. és 2. helyezett nem érdekelt, viszont
folyamatosan paráztam attól, hogy lecsúszom a dobogóról…a következő 10
kilométerem kicsit nehezebben ment, elég jó tempóban csapattam, és többet
néztem hátra mint előre…40 kilométernél Jani azt mondta a 4. helyezett mögöttem
10 percel van…huh….a 2. pedig mellettem áll….Váó….jól jöttem vagy Ő lassult
ennyit….5 kilin keresztül tartottam mögötte a tempót, majd egy dombtetőre
érkezve uzsgyi, a lejtőn lefelé a köveken elhúztam tőle rendesen….láttam, hogy
lába félrejár a cipőben, már fájhatott a talpa….szerencsém volt a HOKAval,
óriási tempóval tudtam lefelé csapatni….majd megint susnyás egy csatorna
mellett, majd Umag….
Örültem, és büszke voltam….Jani fáradt volt, és kicsit haragudott, amiért
kiabáltam…köszönöm neki…sokszor kísért már terepen…sokszor kente a vajat a
szendvicsemre….<3
Ma meséltem Lőw Andrisomnak, hogy megint megdolgoztam egy évre, a második
vezetéknevem jogos használatáért….tisztelem Őt, és büszke vagyok Rá, hogy az
edzés elsunnyogása miatt többször hozzá hasonlítottak…bár úgy gondolom, soha
nem tudok majd úgy tudni futni (vagy futni tudni?), ahogy Ő..
Egyszer talán, ha az erős fejem mellé majd meg tanulok futni is, talán Olivér segít, hogy teljesítsem a 100 mérföldet ezen a versenyen!
Egyszer talán, ha az erős fejem mellé majd meg tanulok futni is, talán Olivér segít, hogy teljesítsem a 100 mérföldet ezen a versenyen!
Holnap BM terepfutó verseny…bakker …4 kilométert kéne csapatni
(gyorsban;-))))….pfúúúúúúúúj
Befutó videó:
BM terepfutó mosolygós befutó:(2 napra rá, csapat ezüst....)
Gratula Anita, élvezet volt olvasni, ahogy néztem >2000m szint volt benne, ami önmagában is kemény, a második hely pedig elképesztő!
VálaszTörlés