Másfél hónapja a 6 órás verseny előtt jött a lehetőség, hogy elmehetek a Rendőr Európa Bajnokságra Prágába. Akkoriban jó formámban voltam (amit a veszprémi, úgymond laza 63 kilivel is bebizonyítottam magamnak), bár csonthártyagyulladásom nemigen akart javulni, azért rámondtam az igent. Azt hiszem agyban itt „paráztam” be teljesen, ugyanis ezután minden rosszul sült el. Ebben az időben döntötte el Csonti is, hogy mégiscsak az én jelenlétem szeretné elviselni a 24 órás világbajnokságon, és már bántam is, hogy mennem kell Prágába.
Ugyan a 6 órás verseny aránylag jól sikerült, a következő hetekben mégis pihennem kellett. Csonthártya Gyuszi makacson ragaszkodott hozzám, pedig mindent megtettem, hogy lerázzam végre. Aztán meghalt a nagymamim, beszedtem egy-két vírust, és a lábam csak nem akaródzott gyógyulni. Jegelés, tapasz, gyógyszerek, tapasz, 5 féle kenőcs, kezelések sorozata, tapasz, jód stb….Ahogy közeledett az EB lelkileg egyre nehezebben viseltem ezt a tehetetlenséget. Tudtam, az utolsó két hétben edzenem kel, ha végig szeretnék érni a maratonon. Egy nap rászántam magam, hogy lemondom az EB-t de sajnos Csaszi, aki elmehetett volna, ugyancsak betegeskedett, így muszáj volt belevetnem magam a két hét verseny előtti edzésbe. Itt szeretném kiemelni, hogy nagy támogatást kaptam lelkileg Szilvitől, és orvosilag Gyuritól, aki mindent megtett, hogy valamelyest javuljon az állapotom. Gyurinak nagyon köszönöm, mert nélküle ezen a versenyen nem tudtam volna végigmenni, sőt még most sem tudnék lábra állni, ha Ő nem lett volna! Köszönöm Gyuri!!!
A két hét edzést végigcsináltam, de nagyon fájt és rettenet volt… egyszer találkoztam Valgut Zolival a pályára menet, aki közölte milyen rosszul is nézek ki… nem baj Travolta! Majd egyszer visszakapod!
Na jó, most már írok a versenyről is, mert uncsi leszek.
Pénteken indultunk Pestről, és megnyugodva láttam: a három másik női versenyző közül kettőt, Hangit és Kicsit ismerem, és nagyon a kedvenceim közé tartoznak….ez jó buli lesz…gondoltam. Igaz Kicsi anémiásan (amnéziásan…ahogy Hangi mondaná) jött….ő is beteg….jól kezdődik. Általánosságban megállapítottam a négy női versenyzőből valszeg én fogom futni a legrosszabbat, mert még Csonthártya Gyuszi nélkül is legalább 20 perccel gyengébbet futok mint Hangi vagy Kicsi! Nem baj…cél a túlélés…Az út nem telt unalmasan, a fiúkkal jót vigyorogtunk. Néha előkerült a pálinka is! A hotelbe érve kiderült, még nem érkezett be a nevezési díj (miért is csodálkozom a magyar bankokon?) így az előtérben kellet elfogyasztanunk a következő feles ágyast:-)))) Köszi Szilárd!!!! Majd késői fekvés...
Másnap (szombat) evés, pálya bejárása, evés, sport expo, evés, evés, evés!! Jaj, majd elfelejtettem, reggel futottunk kis átmozgatót a csajokkal a közeli parkban, de még mindig nem éreztem a maraton hangulatát. Húúúúú, el is felejtettem írni, hogy valahogy nem készültem fel erre a marcsira. Nem néztem meg a pályát, hogy hol lesz frissítés, és azt sem tudtam mikor lesz a rajt, mi lesz a rajtszámom stb….tudtam, hogy csak le kell futnom, be kell bukdácsolnom és annyi…
A verseny reggelén nyugodt evés, és csodálkozás, hogy még mindig nem vagyok ráizgulva erre a marcsira. Nem tudtam, ez most vagy nagyon rossz vagy túl jó??? Nagyon melegedett az idő, így a trikó mellett döntöttem. A rajthelyen időben kinn voltunk, mégis a WC előtt álló sor miatt csak utolsó percben értünk a rajthoz. Hanginak és Kicsinek fejben kellett pisilni, és ezt nagyon viccesnek találtam, és valójában akkor az sem érdekelt, ha lekéssük a rajtot:-) Egy idegennek odadobtuk a felsőinket és már indult is a tömeg! Míg el nem felejtem, ha másra nem, legalább arra büszke vagyok, hogy az EB miatt a 2. sorból indulhattunk a profik után! Ilyen elől még soha nem álltam versenyen, és ezen hangosan kuncogtam a rajt alatt.
Igaz, ez miatt attól tartottam, hogy majd fellök a tömeg, de nem volt ilyen, sőt még zavart is, hogy egy-két helyen megálltunk és nem futottunk gyorsabban. Mint egy rituálé, persze 2 órával a rajt előtt bevettem az első cataflam bogyót. Tudtam, nekem két óra kell, hogy hasson. Valahogy ezt most nem éreztem, pedig + Flector tapaszt is ragasztottam. A wc-re várakozás miatt nem vettem be a másodikat, így már azon gondolkodtam mikor fogom lenyelni:-(. Sajnos az első tabletta hatása csak nem jött, hiába vártam, Csonthártya Gyuszi makacsul ragaszkodott és nem tágított egy lépésre sem. Az első pár kilométeren a csajok körülöttem futottak, hol előttem, hol mögöttem, persze az első wc-nél pisilni is elmentek, hogy megnyugtassák magukat:-)
Én is megnyugodva észleltem, hogy frissítőállomások sűrűn vannak, így 7 kilinél gyorsan bekaptam a második bogyót. A tempót lassúnak éreztem, de mindig eszembe jutott Csonti, amikor Veszprémben oda-oda szólogatott nekem: ugye nem futod el? Ugye lassan futsz??
Szilvi nem mondott tempót a marcsira, bár az edzéseken sokat futtatott 5:40 –es ezrekkel, így levágtam: ez a cél. Azt is tudtam, ha ezt a tempót írja, valószínűleg tudja, hogy nem fogom betartani, és mindenképp valamivel alatta fogok futni. Végig az járt az eszemben Szilvi miatt 5:40 alatt kell tartanom a kiliket. 16 kilinél eszméltem fel először, addig csak nézegelődtem, és csodálkozva bámultam a sok gyönyörű épületet és a sok szurkolót. 21 kilinél még fáradt sem voltam, de minden egyes lépésnél üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, és attól, hogy nem futhatok, nem futhatom ki magam, nem mutathatom meg amit tudok …..1:58 amikor megláttam, aggódtam kicsit, hogy nem lesz meg a 4 óra, de nem gyorsíthattam mert féltem nem bírja ki a lábam. Ismét eszembe jutott Csonti, amikor mondja: nem baj…szép egyenletesen letekered, végigmész és kész…Mellette meleg is volt, szinte égette a nap a bőröm.
A pályáról még nem is szóltam: macskakő mindenhol, szinte 35 kilométeren keresztül. Szint….mintha hullámvasúton ültem volna, és erről Judit és Edit jutott eszembe. Ajánlom nekik sok szeretettel:-) A váltópontot betették egy alagútba ahol a szűk hely miatt bedugult a sor, így ez a kilométerem a 8 perc határát súrolta.
A felénél ismét megpillantottam Hangit és Kicsit, kb 300 méterrel lehettek előttem. Ez kicsit inspirált, hogy gyorsítsak, bár a sunyi emelkedő miatt hamar meggondoltam magam. 28 kilinél feltűnt Kicsi, aki közölte, hogy megvárt! Jót vigyorogtunk ezen, ugyanis tavaly a Spar maratonon is megvárt egy helyen:-O. Nem nézett ki túl jól, de nem mertem mondani neki, viszont szép lassan lemaradozott tőlem, igaz sokáig nézegelődtem hátra mert nagyon aggódtam, hogy valami baja lesz…Vas nélkül lefutni …nem lehetett egyszerű. Le a kalappal!
Miközben haladtam, azon gondolkodtam Kis duó másik tagja Hangi, mennyire mehetett el? 39 kilinél újra bedobták az aluljárós tömör-gyönyört, és azt hiszem már kezdtem unni…..untam a dombokat…le-föl…le-föl….a macskakövet és a köztük lévő tenyérnyi rést……és a meleget…Mindegy….mindjárt vége és beérek….Vajon Kicsi hol lehet?? Remélem nincs baja…..Mi lesz jövő héten a VB-n? Még volt időm pontosan átvenni Csonti frissítéséhez szükséges főbb pontokat…Hányadik órában is kell adni a normolytot???
Húúúú, már itt van az utolsó kili, jaj, már megint többet futottam……vagy hosszabb a pálya? Pedig kocsmában sem voltam..42.2 kilinél volt az időm 03:54:12, gyorsan nyomtam egy köridőt (még jó, hogy Gyuri beállított mindenféle funkciót a vekkeremen:-)
Azt hiszem nyugodtan bekocogtam, de majd megnézem a maratonon készült videót. Valószínűleg végig sántítottam, mert már rendesen égett a bal combom és vádlim is.
És megvan…..és vége…..még mindig fáj….nagyon…..de megcsináltam…hurrááááááááááá…és a szomorúság, hogy milyen jó időt futhattam volna….hallottam, ahogy a nehéz kő leesik a szívemről…vége, végre pihenhetek…érem a nyakba, banán a kézbe. Azon gondolkodtam, az érmem talán Gyurinak kéne adnom, a banán pedig mehet Sziszónak, ki amit érdemel:-)))))))
Kisék (apró Hangi és Kicsi) és Zsuzsa nagyon jól futottak, és örülök, hogy egy versenyen indulhattunk!!
Én is megnyugodva észleltem, hogy frissítőállomások sűrűn vannak, így 7 kilinél gyorsan bekaptam a második bogyót. A tempót lassúnak éreztem, de mindig eszembe jutott Csonti, amikor Veszprémben oda-oda szólogatott nekem: ugye nem futod el? Ugye lassan futsz??
Szilvi nem mondott tempót a marcsira, bár az edzéseken sokat futtatott 5:40 –es ezrekkel, így levágtam: ez a cél. Azt is tudtam, ha ezt a tempót írja, valószínűleg tudja, hogy nem fogom betartani, és mindenképp valamivel alatta fogok futni. Végig az járt az eszemben Szilvi miatt 5:40 alatt kell tartanom a kiliket. 16 kilinél eszméltem fel először, addig csak nézegelődtem, és csodálkozva bámultam a sok gyönyörű épületet és a sok szurkolót. 21 kilinél még fáradt sem voltam, de minden egyes lépésnél üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, és attól, hogy nem futhatok, nem futhatom ki magam, nem mutathatom meg amit tudok …..1:58 amikor megláttam, aggódtam kicsit, hogy nem lesz meg a 4 óra, de nem gyorsíthattam mert féltem nem bírja ki a lábam. Ismét eszembe jutott Csonti, amikor mondja: nem baj…szép egyenletesen letekered, végigmész és kész…Mellette meleg is volt, szinte égette a nap a bőröm.
A pályáról még nem is szóltam: macskakő mindenhol, szinte 35 kilométeren keresztül. Szint….mintha hullámvasúton ültem volna, és erről Judit és Edit jutott eszembe. Ajánlom nekik sok szeretettel:-) A váltópontot betették egy alagútba ahol a szűk hely miatt bedugult a sor, így ez a kilométerem a 8 perc határát súrolta.
A felénél ismét megpillantottam Hangit és Kicsit, kb 300 méterrel lehettek előttem. Ez kicsit inspirált, hogy gyorsítsak, bár a sunyi emelkedő miatt hamar meggondoltam magam. 28 kilinél feltűnt Kicsi, aki közölte, hogy megvárt! Jót vigyorogtunk ezen, ugyanis tavaly a Spar maratonon is megvárt egy helyen:-O. Nem nézett ki túl jól, de nem mertem mondani neki, viszont szép lassan lemaradozott tőlem, igaz sokáig nézegelődtem hátra mert nagyon aggódtam, hogy valami baja lesz…Vas nélkül lefutni …nem lehetett egyszerű. Le a kalappal!
Miközben haladtam, azon gondolkodtam Kis duó másik tagja Hangi, mennyire mehetett el? 39 kilinél újra bedobták az aluljárós tömör-gyönyört, és azt hiszem már kezdtem unni…..untam a dombokat…le-föl…le-föl….a macskakövet és a köztük lévő tenyérnyi rést……és a meleget…Mindegy….mindjárt vége és beérek….Vajon Kicsi hol lehet?? Remélem nincs baja…..Mi lesz jövő héten a VB-n? Még volt időm pontosan átvenni Csonti frissítéséhez szükséges főbb pontokat…Hányadik órában is kell adni a normolytot???
Húúúú, már itt van az utolsó kili, jaj, már megint többet futottam……vagy hosszabb a pálya? Pedig kocsmában sem voltam..42.2 kilinél volt az időm 03:54:12, gyorsan nyomtam egy köridőt (még jó, hogy Gyuri beállított mindenféle funkciót a vekkeremen:-)
Azt hiszem nyugodtan bekocogtam, de majd megnézem a maratonon készült videót. Valószínűleg végig sántítottam, mert már rendesen égett a bal combom és vádlim is.
És megvan…..és vége…..még mindig fáj….nagyon…..de megcsináltam…hurrááááááááááá…és a szomorúság, hogy milyen jó időt futhattam volna….hallottam, ahogy a nehéz kő leesik a szívemről…vége, végre pihenhetek…érem a nyakba, banán a kézbe. Azon gondolkodtam, az érmem talán Gyurinak kéne adnom, a banán pedig mehet Sziszónak, ki amit érdemel:-)))))))
Kisék (apró Hangi és Kicsi) és Zsuzsa nagyon jól futottak, és örülök, hogy egy versenyen indulhattunk!!
A versenyről hazaérve láttam, mennyien szurkoltak nekem és rájöttem mindenki érdemel egy ilyen érmet a nyakába, mert ott voltatok velem, és küldtétek az energiát. Draku is már reggel küldte az sms-t, ami nagyon sokat jelentett!
Köszönöm nektek, hogy szurkoltatok, és hogy egy percig is gondoltatok rám. Ígérem most pihi van, lábgyógyulás, és remélem hamar elválok Csonthártya Gyuszitól, hogy a KaCsákkal majd futhassak az UB-n!
Csak Vass Gabi kedvéért este bevágtam egy 14 %-os sörikét - na jó azért én is élveztem egy kicsit:-)
Köszönöm nektek, hogy szurkoltatok, és hogy egy percig is gondoltatok rám. Ígérem most pihi van, lábgyógyulás, és remélem hamar elválok Csonthártya Gyuszitól, hogy a KaCsákkal majd futhassak az UB-n!
Csak Vass Gabi kedvéért este bevágtam egy 14 %-os sörikét - na jó azért én is élveztem egy kicsit:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése