Keresztül az Istrián...

                                       

A tavalyi téltől az idei sem különbözött…meló…görgő…néha uszi, sok lazulás…..edzés nuku! A sérülésem miatt kedv, a pesti élet miatt pénz nem volt…..viszont a „közös” nyirmogást, kis önsajnálattal vegyítve előszeretettel folytattuk Krisztával…
Biztos ami biztos, Geocode Hajniék jóvoltából azért a télen beújítottam a HOKA gyűjteményembe, háthamégishágokegyszer alapon….Tarmac Bátyó ugyan nem feküdt annyira mint Bondika, de a sérülésem miatt jobbnak láttam ebben hágni…
Jött a tavasz, s bár a lábam fájogatott, azért Petivel gyűrtük a dombokat, igaz csak próbáltam felvenni vele a tempót….Szerettem volna elmenni a Mátrabércre, de a Barátnémat még Sanremo előtt láttam, így inkább úgy döntöttem azon a hétvégén haza utazom…..Emlékeztem, hogy az Istria Trail is ilyenkor van, és Kanizsától csak egy köpés, így tényleg az otthoni bundáskenyér mellett döntöttem…

Régi kedves Kollégám kísért Buzetbe, majd segített egész Umagig…

Buzet érdekes város, kb 5 perc alatt elvesztem, nem beszélve a kalandos utunkról, ami oda vezetett……a rajt az Óvárosban volt, egy nagy domb tetején déli 12 órakor! Tudtam, hogy kb. 140 ember nevezett, és csodálkozva nézegettem mennyire profi felszerelésekkel, ruházatokban érkeznek…megfogott a hangulat, és eszembe jutott Cserkóm és Cöge, amikor a Cortina rajtjában körülnézve elsütöttem, hogy Én vagyok egyedül Tecsós gatyában….most is nyugtáztam, hogy elég alulöltözöttnek tűnök, körülnézve a Brooks és Salomon lépők között büszkeséggel illegettem magam Tarmac Bácsiban…fura volt, hogy Én voltam egyedül HOKAban, és arra gondoltam, bárcsak megmutathatnám nekik, hogy a lépőm mit tud, de körbenézve megejtettem Janinak a szokásos optimista mondatom: „mi a f@..t keresek Én itt”??? 

Tervem az volt, hogy nem lesz tervem….szépen élvezkedve…..para a seggben, hogy beérek-e világosban, ami Szilvivel történt számításaink szerint : NEM lesz meg….Vhol 8-9 óra körül szerettem volna Umagba érni, és előre sajnáltam, hogy lecsúszok a Naplemente színjátékról.

No…a rajt a szokásos felemelő érzés, libabőr, könnyes szem fíííling….csapatás a lejtőn, majd első emelkedő tövében az előttem futók egy része megtorpant, miközben valaki angolul közölte…most vissza kell venni…nehéz lesz! 

Emlékeztem a szinttérképre…35 kiliig a nagyrész szint lemegy…ergo, addig kilehelem a lelkem…no de buli van, meg kicsi eső, no meg a pulzus is az egekben….a dombokon nem álltam meg, de nem is futottam..kiböktem egy előttem 30 méterre menetelő olasz csajszit. Ritmusosan tette a lábait egymás elé, szinte élvezet volt nézni, ahogy erőlködés nélkül tolja. Az emelkedős részek erősen sziklás, a lejtők dzsindzsás, patakon átugrálós, belecsúszós, sáros, féloldalasanfutós volt….

Megfordult a fejemben, hogy Bondikát kellett volna hoznom, mert sajnáltam a Tarmacot, de Bondusban sok a kili, és már éreztem benne a sérülésem is. A dzsindzsáról eszembe jutott a KÉK, meg a Cserhát, mintha ott lennék, és az ellenőrző pont is olyan távolinak tűnt, csak Janika volt az állandó örök frissítő angyal ;-) 22 kilinél egy dombtetőn álló várban volt az ellenőrző pont. Jani megitatott, és tovább hajtott! Élveztem…nem kellett tepernem, vagy gyorsan futnom…A szőlő között gyermekkorom jutott eszembe az erős kén illatról...

Sokat gondoltam a Barátnémra..olyan erős! Az utóbbi pár év változásai új embereket hoztak az Életembe, és hálás vagyok az Istennek, hogy ilyen jó emberek erősítenek…Szilvi volt, és maradt is, bár kicsit sok neki már az állandó hisztim..Szívemnek kedves dolgokra gondolva észrevétlenül is egyre gyorsabban csapattam…eszembe jutott Csaba a  KEDVENC, a triatlonos példaképem, emberségből, lélekerősítésből jeles;  - a KEDVES aki erősített a szeretettel, öleléssel;  - az örökvidám Tomacskám, aki holnap bizonyít majd,  - Gábor, aki tudom, hogy velem van és szurkol…és Szabi az örök kelekótyám….Miközben erre pörögtem rá, elértük a 4. hegyet….kicsit elment a kedvem és szerettem volna leülni, de megláttam az ütemesen lépkedő olasz Csajszi hátát…mivel eléggé megviseltnek tűnt, így dobtam egy jobbos indexet…nem számítottam, de az emelkedő eléggé kivett…untam és nem akartam kínlódni, belassultam, és a Csajszi lassan újra megelőzött… 

Aztán a dombtetőn Tarmac megunta a lötyit és irányt mutatva tépett velem a 3. pont felé…a High5 sátorhoz érve közölték, hogy 3. vagyok…azt hiszem először nem is fogtam fel, majd intettem a rendezőnek, hogy messze még a vég….nem is vacakoltam sokat, zabszem a seggbe majd betüzeltem Tarmac Bratyót, f@sva a 4. helyezettől….érdekes, hogy az 1. és 2. helyezett nem érdekelt, viszont folyamatosan paráztam attól, hogy lecsúszom a dobogóról…a következő 10 kilométerem kicsit nehezebben ment, elég jó tempóban csapattam, és többet néztem hátra mint előre…40 kilométernél Jani azt mondta a 4. helyezett mögöttem 10 percel van…huh….a 2. pedig mellettem áll….Váó….jól jöttem vagy Ő lassult ennyit….5 kilin keresztül tartottam mögötte a tempót, majd egy dombtetőre érkezve uzsgyi, a lejtőn lefelé a köveken elhúztam tőle rendesen….láttam, hogy lába félrejár a cipőben, már fájhatott a talpa….szerencsém volt a HOKAval, óriási tempóval tudtam lefelé csapatni….majd megint susnyás egy csatorna mellett, majd Umag….

Örültem, és büszke voltam….Jani fáradt volt, és kicsit haragudott, amiért kiabáltam…köszönöm neki…sokszor kísért már terepen…sokszor kente a vajat a szendvicsemre….<3

Ma meséltem Lőw Andrisomnak, hogy megint megdolgoztam egy évre, a második vezetéknevem jogos használatáért….tisztelem Őt, és büszke vagyok Rá, hogy az edzés elsunnyogása miatt többször hozzá hasonlítottak…bár úgy gondolom, soha nem tudok majd úgy tudni futni (vagy futni tudni?), ahogy Ő..
Egyszer talán, ha az erős fejem mellé majd meg tanulok futni is, talán Olivér segít, hogy teljesítsem a 100 mérföldet ezen a versenyen!

Holnap BM terepfutó verseny…bakker …4 kilométert kéne csapatni (gyorsban;-))))….pfúúúúúúúúj

  

Befutó videó:

BM terepfutó mosolygós befutó:(2 napra rá, csapat ezüst....)

MosolyGyár:-)

Mosoly....avagy, hogy éljünk TÚL:-)

A múlt héten, a Göcsej Galopp után egy kedves ismerőstől kaptam egy kérdést, hogy HOGY IS tudok Én a legnagyobb sz@r helyzetben is vigyorogni….
Látván a futásról készült videót: 

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=5uCVwpguqw8, 

igazából Én is elkezdtem gondolkozni…vajon normális vagyok-e…..mostanra megkaptam a választ, miszerint az ember lányát a legnagyobb sz@r helyzetekben a fejében és szívében lévő emlékek szépítik meg annyira, hogy élvezni tudja a kínt is:-)

Szval történt ma, hogy a nagy rákészülés a túra futira, végül a katasztrofális időjárás miatt semmissé vált. Így kénytelen-kelletlen egyedül indultam hágni, de hát HOGY várnék már kicsit , egyből reggel, szedtem a sátorfát… - hurrá szemembe fújja az orkán erejű szél a havat - jeligével…..Miért is jó nekem a rossz??? Hát mégis az járt az eszemben, ha rossz is, de legalább futhatok! És vége a februárnak! Egy lelkemnek kedves ember szavai járnak a fülemben: csak a február végéig bírd ki..és minden jobb lesz….és ráeszmélve- hogy így lett: vigyorgok!!No, ha már HÓVAN legyen HOKA…gondoltam…már első kilin lefagyott a kezem, no de múltkor is így kezdtem….a patak parton szembe fújt a szél,arcomba vágta a jeges havat! Eszembe jutott otthon Zalában a régi 7es….mennyit futottam ott, ennél rosszabb időben! Az otthon gondolata mosolyt csalt az arcomra…a zebránál kiskölyök húzza vigyorra száját a mosolyom láttán….fülemben Ákos, nem a legvidámabb , de mégis jólesik most….a Szőnyi utcában Feri:-) majd a Komárom maraton jut eszembe….húhhhhh…ott aztán meleg volt tavaly…idén is megyek…nyertem egy ingyen indulást…ismét egy vigyor az arcomon…de jó is lesz… ! A MOL kútnál csuklyás srác lapátolja a havat, a szél lefújja fejéről, mégis amikor rám néz elvigyorogja magát, Én pedig mosolygok Rá….ismer? Vagy nem?  Most már kezd gyanús lenni ez a Világ….végig nézek magamon….sliccem nincs ami lenn lehetne, fekete futóruhában, mint egy macska….próbálok osonni de nem megy….teszem a HOKA-t…bal-jobb…Lehet látta, hogy nem túl nőiesen kifújtam az orrom??? Mióta Szilvi barátnémtól eltanultam, nem használok zsebkendőt…hehe…csak világosban, és ha társaságban futok…most világos van, tehát ez sem lehet:-) AkkormegMIOLYANVICCES???  

 

Haladok tovább…megint eszembe jut Barátném….mosoly…ügyesen kezdte ezt az évet is!! Tanulnom kell tőle….lelkileg meg kell erősödnöm, hogy tudjak neki segíteni a versenyeken…..Örülök, az örömének…

Eszembe jut Galopp..ha rá gondolok is vigyorognom kell…mennyire vidám fickó a kedves Noémivel és a gyerkőcökkel:-), a legjobbnak tartom Ákossal együtt, újra mosoly az arcomon! Béla olyan, mint egy nagy gyerek!

Rákosrendező felüljárónál majd térdig süppedek a jeges vízben, mégis vigyorgok mert eszembe jut Zoncsi és Hangi barátném, amikor két héttel ezelőtt a Pilisben 30 kilit jéggé fagyott lábbal, vizesen , jeges esőben , szélben, mégis kínunkban vigyorogva tettünk meg…milyen szuper is volt, hogy együtt futhattam akkor velük:-)..Tatai út…itt lakik Pumukli kolléganőm, a munkahelyi kedvenc kategória első helyezettje…eszembe jut a kedves arca és vigyorgok is…Újpest felé a Péküzemben izmos srácok nyújtják a tésztát, bekukucskálok és nyelek egy nagyot…jó illat és a látvány vigyorra húzza a szám:-)
Rákosrendező előtt sprint kategóriában egy futó aki miatt szaporázom léptem, és arra gondolok, nem csak Én vagyok ilyen lüke, hogy ítéletidőben tolom a kiliket. Tempója elragad és mosolygok magamnak…megy ez nekem! A vasúti átjárót épp leengedik, majd felhúzzák, csak a tiszteletemre…intek és vigyorgok…miért ne? Szemben fullos merciből vigyorognak öltönyös fickók..integetve küldik az elismerést…pedig nem is teszek semmit…vissza mosolygok! Hazafelé MOL kútnál hólapátoló srác…még mindig kint van…jól bírja:-) Vigyorog…intek, majd dobok egy mosolyt! Aztán bokáig merülök, de arra gondolok futi után találkozom Krisztivel a törökben, ez újra vigyort csal az arcomra….meg jön Jani és Janó is…már megint zabálunk, meg nyerítünk egy sort! Már nem is esik a hó..majd holnap a Pilisben! Ott lesz igazán jóóó!

Hazaérek….edzés letudva…de jóóó volt…remélem nem fázott meg a torkom..minek nekem nyitott szájjal vigyorognom egész úton?

Aki futni tanul a VB-n

Aki futni tanul a VB-n

 Tavalyi 100 kilométeres VB után, igaz a csapat tuti volt, de megígértem magamnak hogy többé sérüléssel soha….semmit……Ennek tükrében a telem lazán telt, soroztam a hosszúkat, jártam Csontival terepre hágni, de nuku edzésterv, csak kili gyűjtés……Mindig Csontom jut eszembe, amikor azt ecseteli miért is a 3. téli alapozás után a legjobb az ember…..:-)

Bántott, hogy voltak olyan Csajok, akik szerettek volna kimenni, és idén lehet jobbat mentek volna mint Én.... de nem tehették……(Fejet hajtok a kedvenc  zászlóvivőm előtt…) és így unszolás, lelki ráhatás, Csontos meggyőzés hatására rámondtam az igent…..egy hónappal a verseny előtt,  jó sok pihenéssel, nuku futással, sérüléssel  azaz Csonthártya Gyuszi társaságával, valamint nagy mennyiségű nehéz izom birtokában, amit kondi közben szereztem……..

Nehéz kérdés volt ez számomra (és adtak is egy nap gondolkodási határidőt)….nem éreztem magam felkészültnek arra,hogy lefussak jól 100 kilométert.

Döntésemben segített Valaki, akinek a véleményét nagyon sokra tartom, és egyedül ő írta meg nekem a franko-t a VB nézetemmel kapcsolatban, és bár 1000-szer elolvastam mit írt, tudtam, hogy igaza van, mégis rámondtam az igent. Köszönöm Viktor:-)

Hajrá felkészülés….vagy felkészülés Hajrá?

A nem mozgás után egy hét lötyögés, majd gyerünk tempózni……közben találkoztam egy nagyon kedves orvossal, a neve Hunka  Aniella….sokat segített és tényleg az volt neki a fontos, hogy ne fájjon a lábam…..Kisbarátom Papp  Gabi (innen is gratuláció az Olimpiai kvótához)is rendesen megmaszott párszor….fejben is….:-)

A verseny előtt 2 héttel, Kisbarátommal elmentünk Lángfy doktorhoz, aki első ránézésre közölte: mozgás analfabéta vagyok, majd próbált javítani a helyzeten: az immunrendszeremen egy Golden Yacca X7 nevű étrend kiegészítővel, a mozgásomon jó tanácsokkal…..így kezdtem futni tanulni……

Érdekes volt, amikor többen kérdeztek, hogy edzel? Futsz? Mit csinálsz? A válaszom mindig az volt, hogy: tanulok futni….

Közben próbáltam gyorsítózni, és edzés alatt mindig csak azzal foglalkozni, hogy tartsam a mellkasom, a fejem, hogy vegyem a levegőt, hogy tegyem a lábaim….sokszor gondoltam arra milyen jó, hogy este járok futni, legalább nem látják, mennyire gyatrán mozgok….egyszer-kétszer mikor elvesztettem a fonalat, úgy szétesett a mozgásom,  hogy utána nehezen tudtam összeszedni magam:-) Voltam mélyponton, hisztiztem eleget, jártam vizsgálatokra, és Bogival felváltva zuhantunk meg….

Sokat kellett futnom a Margiton, mivel az volt közel, de sosem álltam meg, hogy körülnézzek…csak láttam elsuhanni Szabó Imit vagy Tóth Tomit, és még mindig azt gondoltam ebbe bele fogok dö……ni!

Szerencsémre a REO-n a kollégáim teljesen mellettem álltak és nagyon sokat köszönhetek nekik…mindig biztattak, segítettek! A verseny előtti hét pihi, laza kocc, BM terepverseny szurkolói minőségben, morgás azon, hogy nekem kell fizetnem a feladott poggyászom, meg hogy a vasárnapi versenyre csak a péntek esti géppel megyünk…..utolsó ebéd a REO-val, kis tetkó festés, ölelgetés, utolsó masszás Gábortól oszt irány a gép…..

A csapat: 

Zsófi: Én csak a terep Királynőjének hívom… belecsöppent a 100 kilométeres aszfalt csapatba, de nagyon erős és kitartó, szeretett volna Kisbéren futni, de szerintem itt sokkal jobb eredményt ért el. Nagyon erős mind terepen, mind aszfalton a CsajsziJ…….

Judit: Ajjjaj….nem gondoltam, hogy ennyire barátságos, közvetlen, jófej csajszi……megállapítottam, hogy többet ugyan nem eszik, mint Szilvi barátném, helyette viszont beszél…..:-) de sokat….és mindenhez van vmi jó kis sztorija.

Peti: Szótlan rákészülés, rosszkedvű levezetés…..csak a SÖR felirattal…..szerény, de mégis tud….

Robi: 100X elmondom neki, mennyire sajnálom, hogy nem lakik hozzánk közelebb…..Robi az az ember, aki a legrosszabb napodból is VidámDélutánt tud kerekíteni…..

Muhari Gabi: Gabiról a rózsaillatú török cukorka jut eszembe…..lehet hogy attól szedtem a lábam annyira??? Gabi! Ez a világcsúcs titka???? Mert akkor hozz nekem egy zsákkal légyszi:-) Gratula a családhoz:-)

Repcsitér……flying……Zoli lassan adagolja, hogy nem lesz tranzit…majd mégis lesz egy havi fizetésemért, majdnem az sem , ugyanis a sofőr a Magyarország feliratos mezt nem tudta elolvasni….még jó, hogy közben előkerült egy  Hungary feliratos is…!!!

Hányinger a tranzitban, sofőr tájékozatlan….több kör ugyanazon városban…éjfélre megérkezés…Kolostor…..Jézus a fejem fölött…..Mária a Zsófi feje fölött….hideg …..vacogok egész éjjel….nem alszom…..reggeli…..átmozgatás csajokkal…..sörözés……galád olasz buszsofőri helybenhagyás……megnyitó…..lekésése….szomorkodás….tésztaparty….vissza későn…..palackozás…..alvás……hipp: végre tudtam aludni:-)

 

Reggel korán ébredés, készülődés, reggeli……zászló a bickón, Gábortól kapott sapka az idézettel a fejemen, Szilvi karkötője a kezemen, címer a szívem felett, REO a szívemben…..Hajrá..

Lassan kezdünk, pulzus alacsony, tempó szuper…..Zsófival beszélgetünk, mondom neki, hogy még nem fogtam fel, hogy 10 órát kell futni…próbálom felvenni a ritmust: fej fel…. mellkas ki….vállak hátra….. csípő billent….. láb tesz…légzés…..pulzus alacsony, tempó jó…..magamban beszélek…..jaj már most? Elnevetem magam…..eszembe jut amikor a Tevében benyitok a 419-be és MikkaMakkám mondja: „Jaaaaaaaj de cukiiiiiii vagy”……mindig mondom neki, nem vagyok cuki…..cukinak neveznek egy babát, egy kisgyereket, egy kiskutyát stb……de nem egy nőt…..Néha Bogi mondja egy-egy pasira hogy „cuki” na hát az megint……egy férfi minden lehet csak nem cuki…..szóval ez járt a fejemben, majd balról Micimackó szólt hozzám: Hajrá bajnokom……majd Ricsike: Anita Vazzzze……Vatttafffáááákkkk, majd jobbról Saci, Panka, Timi, Tibi…..mindenki ott volt:-)…csöpög az eső..érzed???

Meglátom Muhari Gabit a célban….mit csinálsz???? Segítek, mondja….nem fogtam fel….csak visszakérdeztem: Segítesz???? Később esett le hogy valószínűleg kiállt…

Várom Petit, nem jön….hasonló szorongó érzés mint tavaly….vártam de nem jött:-(

Hoppá…kizökkentem a ritmusból…meg fáj a lábam is….dehogy fáj……no de a csípőm….az is fáj…..dehogyis fáj……fej fel….mellkas ki…..újra egyenesben, az út kanyargós, már a harmadik körnél vagyok! Állomásnál kapom a sót, fülemben Anikó: „Én sem csinálnám jobban……”, és Szilvi : „Itt vagyok a hetesen….küldöm az erőt….”

Próbáltam egy kis időt azzal foglalkozni mi is lesz velünk Sárváron, de tudom, hogy a barátném szuper lesz ott is…..

Negyedik kör…..meleg van……a kis dombból hegy lett….sokan gyalogolnak…..Én azért sem….izzadt vagyok, csíp a só…..”Ollllyan Cukkkkiiiii vagy……”  no Csóka Szilvi ha most látnál….nem lennék olyan CUKI a szemedben…..hello Bajnokom…..majd benyitok a 416-ba: „AAAAAAAnnnnittttttaaaa!!! De ügyes vagy! Tiszta libabőrős lettem”….beszél hozzám Timim….

Gyerünk tovább……nehezen tudom tartani a tempót, pulzus esik…….csípő billent, lábak tesz……jön Tamás Ottival…..Hajrá Anita jó a női csapat!!!! Jön Juci!!! És nem jött, pedig vártam, végre ismerős arcot láthatok…tempó megy, várom Petit…nem jön…utolsó kör…be kell húznom C szintre……nem tudom tartani, most hogy is állok, megkavar a bruttó idő……hol tartok? Jó lesz ez…..fáj…..aztán el is hessegetem……

”Most már nem mondod vissza” …mondja Kisbarátom….meglesz….már végig érek….jön az emelkedő,….gyalogolnak…..nem fogok…..csomóan szurkolnak otthon….kaptam az ölelést a konditeremben, a REO-n, meg mit mondok Drakunak aki az egészségemre már inná a sert…

Itt a cél…..most már lefutottam? Szuper!!! Nem szenvedtem, mert más járt a fejemben…..Mindenki….Hussss elment az a 9 óra:-) Hihetetlen:-))

Hol tartottam??? Futni tanulok……fej fel, váll hátra, mellkas ki, csípő billent….hallom Lángfy György szavait…..meg kell tanulnod járni!

24 órás szolgálat

EB-ről VB-re
Szóval….még ki sem heverve a Prágai marcsi okozta megrázkódtatást, már Brive felé robogtam három jóarcú sráccal, Tamással, Ervinnel és Ákossal. Hogy ez megtörténhessen sokat segített Draku, akinek ezúton is köszönöm, hogy nála megigazíthattam a toalettemet:-)….Persze (így négyszemközt bevallom) ezért hoztam neki sört Prágából….de hát ami jár….az jár!
Vegyünk csak sorba a csapatot, vagyis a lakótársaimat:
Molnár Tamás: Hozta a szokásos formáját, nyomta a dumát….de csak mentek a kilik, és Ő hősiesen végig vezetett. Egyszer-kétszer jött Álom Manó is, de Tamás jól lepofozta, aztán mentünk tovább…..
Ervin: Kedves srác, most fog nősülni, ezúton is Sok Boldogságot Kívánok nekik! Ment a viccelődés, bár párszor Ő is bealudt, billegette előre a fejét, és az a régi bólogatós kutya jutott eszembe, ami annak idején a meggyszínű ezeröcsink hátsó ablakában kuporgott:-)) Sajnálattal néztem, hogy térdei teljesen elérik a kesztyűtartót, gondoltam, hogy nem utazik kényelmesen.
Ákos: Vicces volt…..Ákos mint egy bébi, csak evett és aludt egész úton, néha összegombolyodott mint egy kismacska és szerintem annyi kaját hozott amennyi egy egész focicsapatnak elég lett volna….persze el is pusztította az egészet.
Nem tévedtünk el, és nem is kerültünk nagyot, kivéve a Strasbourgi kitérőt, amihez Tamás ragaszkodott annyira, Én pedig nem értettem miért.
Egy-két benzinkút, egy két aggódó SMS Csontitól és már ott is voltunk Brive-ben! Hálás voltam a Prágai „lassú” futásért magamnak, mert teljesen izomlázmentesen tudtam végig ülni ezt az 1800 kilométeres utat.
A részleteket a fogadtatásról, az étkezésekről, a vendéglátásról már olvastátok. Csonti csak azt felejtette el megemlíteni, hogy már első este kizártam magunkat a szobából. Majdnem sikerült a teraszon éjszakázni szakadó esőben:-O…
Szerda: evés…kaja….evés….kaja….híztam is pár kilót…..nem baj, ezt is Szilvi számlájára írtam, remélem, tudja, hogy 30 felett már milyen nehéz ledolgozni……bár ha ránézek….honnan is tudná…mindegy sokba fog neki ez kerülni:-)
A megnyitón, amikor kiderült, hogy nem lehet használni pulzusmérőt, láttam Szilvi arcán a kétségbeesést, de azt mondta nyugodt…..engem viszont bosszantott! Utólag visszanézve a felvonulós képeket, olyan arcunk van mindegyiken, mintha citromba haraptunk volna...

Igaz Szilvi gyorsan felhívta Gyurit, jól kipanaszkodta magát, aztán megnyugodva tömtük be a vacsorát..
Ismerve Sziszót, megnyugodva figyeltem, hogy a vacsora, majd a verseny előtti reggeli is szuperül lement, sőt rendesen óriási étvággyal rendelkezett barátném, ami rá egyáltalán nem volt jellemző (így verseny előtt….mert egyébként óriási pusztításokat tud ám végezni:-))
Figyeltem a többieket: Edit izgult rendesen, de nagyon tudtam, hogy szépen végig fog menni, mert ebben az évben is nagyon sok kilit tett a lábaiba, és nagyon szerette volna ezt a versenyt. Pecsenyéről tudtam, hogy szuper eredményt fog elérni, kirobbanó formában van, és örültem, hogy végre találkozhattunk! Mónikáról és Zoliról már sokat hallottam, és mindketten hozták a formájukat, ki-ki a maga erősségében…..na jó….Zolit sajnáltam, hogy nem futhat! Évi, Pisti, Sanyi, Józsi és a Zahorán család is nagyon kedvesek voltak. Ákos külön sztori, ő egy kitűnő egyéniség, nem véletlen a sok szuper eredmény!
A verseny reggelén jókedvűen ébredtünk, jól bereggeliztünk, majd irány a verseny…Észre sem vettem, csak utólag, Én is úgy bereggeliztem, mintha versenyre mennék…Kicsit irigykedtem, hogy ebben a szép mezben futhatnak a srácok, képviselhetik az országot!
Na jó…azt hiszem kicsit elvicceltem a dolgot, de aztán most jöjjön a valóság:
Hogy milyen hosszú a pálya???? Reggel derült ki, hogy 1254 m…..kiskavicsos, már akkor láttam előre ,hogy lesz ebből cipőlevét, nem is egy:-( Kipakoltuk a frissítéshez szükséges cuccokat, aztán go….rajt!
Szilvi gyönyörűen futott, bár idegesített ez a pulzusmérős dolog…kicsit gyorsnak is találtam a tempót, és oda-oda kérdezgettem , hogy jó-e a tempó. Láttam, hogy mosolyogva fut, sokszor intett is hogy minden okés….
A frissítéssel minden rendben volt. Szilvi tényleg mindig megitta-megette, amit adtam neki, és nagyon össze voltunk hangolva: amikor barackot szeretett volna pont az volt a kezemben, amikor sóra vágyott, épp akkor volt itt az ideje a só tablettának…próbáltam váltogatni az italokat is, de nekem túl monotonnak tűnt a 3 féle innivaló, amiből kettő nem túl jó ízű izo volt, és az undor kapott el amikor arra gondoltam ezt reggelig kell adagolnom….
Ervin kezdett kiállogatni, hányingerrel küszködött, néha masszíroztatta magát, de a végére nagyon szép eredményt dolgozott össze. A lányok folyamatosan és szépen futottak, Ákosnak viszont volt egy holtpontja, ami szerintem inkább fejben történt nála…de aztán szépen összeszedte magát és végig gyönyörűen ment. Pecsenyét nagyon sajnáltam a sérülése miatt, és mivel előző héten nekem is sikerült Csonthártya Gyuszival leküzdeni egy maratont, teljesen átéreztem a helyzetet. Ő nagyon sok kilométert teljesített volna most, ha nem sérül le…
Igazából Szilvivel 12 órán keresztül úgymond semmi dolgom nem volt. Megette-megitta, amit adtam neki, egy –két kavicssűrítés, mérlegelés, aztán uzsgyi….Mivel előtte Olipapával megbeszéltük, ha jó helyen fog állni Szilvi a mezőnyben, akkor sem fogom megmondani neki..betartottam, főleg így, hogy kicsit gyorsabban kezdett. Nagyon büszke voltam, amikor láttam jobb időt futott mint a legjobb 12 órás versenyén, bár nem tudtam, hogy ez most előny-e???

Megnyugtató volt számomra, hogy Gyuri végig velem /velünk volt, és a skype-nak köszönhetően végig tudtam tartani vele a kapcsolatot. Olipapa is többször küldött buzdító sms-t, és Bontovics Timiék is végig „adásban” voltak. Köszönöm nekik is.
Aztán eljött a második félidő… Azt hiszem, talán fél órával a 12 óra eltelte után Szilvi kezdte felfogni, hogy ez nem egy 12 órás verseny, még hátravan ugyanennyi:-(. Azt hiszem, amikor ezt felfogta, nagyon megijedt…. mikor odaért hozzám újra kő volt a cipőben, és tudtam, hogy nincs is semmilyen kő, de azért levettük a cipőt és közben csak mondta-mondta, hogy még mindig van ennyi….és hogy nem tudja megcsinálni. Tudtam, hogy most fejben nincs teljesen jól, és Gyurival egyből meg is beszéltük skype-n, hogy megy ez neki, csak most kicsit elcsüggedt! Amikor közöltem vele, a csapat jó helyen lehet még…..újra elkezdett küzdeni és több kilométert futott még.
Aztán jött az éjszaka nagy része….én nem tudom mit élt át, a fájdalmakat, a hideget….a tehetetlenséget, csak láttam….és a szívem szakadt meg. Pár kört sétált, közben vacogott, az összes ruhát, amit találtam ráadtam, és közben olyan vízhólyagot találtunk, ami nem is volt…..de legalább kicsit megnyugodott!!! És azt hiszem fejben itt érkezett el a 2. felvonás….amikor ráébredt, hogy nem lesz meg a cél….a bűvös 200-as: most mi lesz? Most mindenki csalódott lesz???? Azt hiszem az elvárások, azok gyengítették le, hogy teljesítse, amit elvárnak tőle. Pedig Olivér mondta előtte, ne várjon el magától nagy eredményt csak a teljesítés a lényeg. Azt hiszem otthon többeknek is meg szeretett volna felelni, azzal, hogy a legjobbat nyújtja, a legtöbb kilit….

És jött megint, aggódva vártam a magnéziummal, a normolyttal, és Ő csak azt tudta mondani, és azt hitte magáról, hogy ő milyen béna….és legbénább ezen a versenyen, hogy mindenki fut ő meg gyalogol. Persze szerintem ezt mindenki így látta, senki nem gyalogolt gyorsabban, mint Szilvi, és nem sokan voltak jobb állapotban, mint Ő, csak szerintem mások átélték már a 24 órás verseny ezen érzését.
A hőmérséklet nagyon lehűlt, így jónak láttam melegíteni az IZO-t, majd főztem levest, mézes teát, úgy gondoltam a meleg ital majd helyrehozza kicsit. Boldog voltam, hogy kéri az ételt és áldottam az eget, hogy a gyomrával nem volt különösebb gond. A hasmenés közben elérte a csapat nagy részét is.

Kiscica jött, miközben kentem a lábát simogatta a fejem, majd jött a mézes teáért és levesért járó arcsimogatás is. Miközben gyalogolt, cicka szemeivel bánatosan nézett, én meg azt hittem a szívem szakad meg!
Aztán normolyt – hányás - fekvés- infarktus (nekem)-majd megint futás, gyaloglás-hányás –fekvés. Amikor meglett a 180 kili, Szilvi azt mondta vége….pedig szerintem volt még benne erő, csak már fejben elhatározta, hogy ennyi….akkor ennyi. Fekvés-majd öklendezés -B vitamin-konzultáció Gyurival.

Tudtam, az utolsó körre muszáj lesz visszaállnia, nem szerettem volna, hogy a 24 órás VB-t nélküle fújják, le, úgy hogy nincs a pályán. Így először csal leültettem egy székre a pálya szélén, ahol Mónikáék már az utolsó köröket szelték, aztán rávettem, hogy induljunk el, csak a chip szőnyegig, és hogy Ő fusson belül Én meg kívül futok vele, és ott leszek, ne aggódjon. Próbáltam vele futni, figyelni, hogy minden okés-e, de csak mosolygott, mintha misem történt volna, Én meg csak futottam mellette, teljesen feleslegesen (majd ezt is írom a számlára:-))) Aztán jött Móni, és Szilvi csatlakozott hozzá, engem elfeledve…de most nem bántam, örültem, hogy megy ez rendesen.
És vége….és láttam az arcukon a boldogságot, hogy megcsinálták, és megmutatták…de kicsit meg is rettentem, nem hiszem, hogy ezek után valaha engem rá lehetne venni 24 órás versenyre…A szenvedés, a fájdalom ami a futók arcára volt írva. Amikor Évit rázta a hideg, úgy hogy az egész teste rázkódott….a hideg, hogy minden tiszta pára volt, júúúúúúúúj, még visszagondolni is nehéz..
Szerintem nem tudom visszaadni úgy, ahogy tényleg történt, és azt, amit tényleg láttam. Óriási teljesítmény, nagy szereplés….Gyuri! Légy erős Görögországban!
Cserpák Józsi,az idősebbik Zahoránunk és Ákos nagyon ügyes volt. Mindhárman emberfelettit teljesítettek! A lányokra meg nem találok szavakat..Edit végig mosolyogva, ölelgetve, kutyát simogatva futott, Mónika szép egyenletesen, Évi pedig határozottan, és tudatosan futott!!! Az időjárás eléggé megviselte őket, de bírták keményen. Sanyi szépen, egyenletesen halad, és annak ellenére, hogy sérüléssel küszködött, szépen végig csinálta. Ervin előtt le a kalappal, hogy ennyi kilit összehozott. Szóval mindenki tökéletesen teljesített. Ja! Ha pecsenye futhatott volna, nagyot néztetek volna, hogy mit hoz össze. Pecsenye! Legközelebb revans:-)

Hazafelé a felállás ugyanaz…Tamás, Ervin, Ákos és Roy, az újdonsült „csokis” barátunk. Lenne sztorim, de azt inkább majd máskor….
Közben és itthon is láttuk és olvastuk a szurkolást, és köszönjük, mert nagy erőt adott. Kicsit túlzásnak érzem, hogy felnagyított szereppel „játszottam” végig Szilvi csatáját….igazából, Én csak egy mellékszereplő voltam, a csatát Ő vívta meg. Senki nem tartozik köszönettel, és a dicsőség is egyedül az Ővé….. Gyuri! A virágot azért nem kapod vissza:-)))
Tudom, hogy Szilvi meg fogja csinálni a Spartathlont……és Én majd itthon kapok infarktust………………………..és büszke vagyok rá, és az egész magyar csapatra!!!!!

 Ja és pályázom......az INOV-8 cipőkért:-)))(http:www.multinavigator.hu/cikk.php?id=2957)